(kínai népmese)
A Mesék Éjszakája alkalmából osztom meg a Kupa manduka meséjét, amivel a tanév végén elültethetjük a felfedezés vágyát a gyerekekben és a felnőttekben. A mese taiwani verziójában egy sárga veréb mutatja meg a szélesebb látókör lehetőségét a békának, Alvin Tresselt meséjében pedig a viszontagságok hajtják ugyanerre.
Réges-régen történt. Egy elhagyatott, sekély vízű kútban lakott egyszer egy zöld béka. Mindent amit a világról tudott, azt kis ebihala óta ebből a kútból ismerte. A kút igazán jó kút volt, vize tiszta, kellemesen hűvös és mély, falát nedves-mohás kövek szegélyezték. Éppen jó lakóhely volt a békának.
Ugrált, lemerült, fröcskölt a kút vizében, elégedetten élte életét.
Ha felnézett, a kút káváján át láthatta a kék eget. Időnként bolyhos felhők haladtak át rajta.
Nappal a tovahaladó felhőkben és a napsütésben gyönyörködött, éjszaka pedig láthatóvá váltak a csillagok, amelyek a kút mélyéről nézve egészen aprócska pontokként pislákoltak.
Néha a hold is föléje hajolt az éjjel, hogy megnézze, mit rejt a kút mélye. A béka amikor megszomjazott, ivott egyet a kút vizéből, amikor megéhezett, a kútjába bemászó bogarakból csapott lakomát. Aztán ha elfáradt, lefeküdt a kút falából előugró kődarabok egyikére, álmosan szemlélve a kék eget közben.
Egyszer egy szép nyári reggelen egy teknős vándorolt éppen arrafele, és a káván keresztül benézett a kútba. A béka is észrevette a teknőst, és látta, hogy az milyen kíváncsian méregeti őt.
-Üdvözöllek ismeretlen lény! – köszöntötte a teknőst. – Ez a kút itt az én kutam. Igazán örömteli itt az élet, nézz körül! Ugrálok, amennyit jólesik, felmászom a kút falán, majd újra a vízbe csobbanok, aztán megpihenek a falból kiálló kövek közt. Játszhatunk a sárban is, nézd, betemetem vele a lábam. Igyál egy kis vizet, és válogass a számtalan rovar közül. Csodálatos élet ez, gyere, és tapasztald meg magad! –
A béka meghívására a teknős nehézkesen megindult, és nekikezdett bemászni hozzá a kútba, de az egyik lábát sehogyan sem bírta átemelni a kút káváján, akárhogy is próbálkozott. Így aztán végül ott fent maradt. Aztán beszédbe elegyedtek.
– Te jártál már a tenger vizében? – kérdezte tőle a teknős.
A béka nem értette a kérdést, csak nézett rá értetlenül. Látta ezt a teknős, ezért elkezdett mesélni neki a végtelen nagy víz csodáiról. Lefestette neki a tenger színét, mélységét és a benne élő legkülönfélébb lények sokaságát. Beszélt neki a többi békáról is, akik a tengerpart közelében élnek, a közelből jól lehet hallani, amint brekegnek, társalognak és lubickolnak.
– A tenger nagyobb, mint az én kutam?- kérdezte meglepetten a béka. Hiszen még soha nem látta a nagy kék vizet, sem bogaraknál nagyobb lényeket. Sem állatokat, amelyek rá hasonlítanak. Fel se ötlött benne, hogy mindez lehetséges.
Végül így szólt a teknőshöz:
-Elmegyek veled a tengerhez, ha rájövök, hogyan mászhatok ki ebből a kútból.- A teknős elment valamerre, és egy hosszú kötéllel tért vissza. Az egyik végét a szájába vette, a másik felét pedig bedobta a kútba. A béka kihalászta a kötél végét a vízből, úszóhártyás lába köré kötötte, a teknős pedig addig húzta, amíg a kötél a békával együtt a kút kávájához nem ért.
A két új barát együtt indult a tenger felfedezésére.
FORRÁS:
Brelich, A. (ford.) (1995). Csuang Ce bölcsessége, Farkas Lőrinc Imre Kiadó
Carter, T., Steven, D. (2003). Just Living: Poems And Prose By The Japanese Monk Tonna, Columbia University Press
Tresselt, A. (1958). The Frog in the Well, New York Review Children’s Collection
Tsai, Irene Y. (2008). Jing Di Zhi Wa: The Frog In The Well, CE Bilingual Books LLC
KÉP:
Tresselt, A. (1958). The Frog in the Well, New York Review Children’s Collection
ill. Pinterest