(Puerto-rico-i mese)

Egy csomó keletkezett a patkány bundájában. Megpóbálta kiszedni a szőréből, de nem sikerült. – Hangya biztosan tud nekem segíteni – gondolta, és elment megkeresni őt. Hangya éppen a konyhában szedegette a magvakat és a kukoricaszemeket. – Csomó lett a bundámban – mondta a hangyának.  

– Fordulj meg! – mondta a hangya, – kiszedem. – Mi van ebben az edényben? – kérdezte a patkány. De a hangya olyan elmélyülten bogozta a csomót, hogy nem is hallotta a kérdést. A patkány kíváncsian felmászott az edény falán, hogy belekukucskáljon. Mélyen áthajolt az edény peremén, hogy belenézzen.  – Kijött a csomó! – mondta neki a hangya, és elengedte. A patkány hangos puffanással esett be a cserépedénybe. –Patkány! – szólt a hangya. – Szükséged van a segítségemre? – kérdezte. –Patkány! – kiáltotta a hangya, – életben vagy még? -. De a patkány nem hallotta, nem tudott válaszolni.  A hangya össze-vissza rohangált ijedtében. Aztán sírni kezdett.

– Miért sírsz? – kérdezte a szajkó. -Meghalt a patkány és szomorú vagyok – mondta a hangya. – Ezért sírok. – -Akkor én is elszomorodom! – mondta a szajkó. Ledobom a tollaimat! –  és így is tett. Tollait ledobva ráesett egy nagy pamutfa tetejére. -Hol vannak a tollaid? – kérdezte a pamutfa. – Patkány meghalt, a hangya szomorú és én elszórtam a tollaimat! – felelte a szajkó. Ha a patkány halott, a hangya szomorú és te elszórtad a tollaidat, akkor én összemegyek és összezsugorodom! – válaszolta a fa. És így is tett. Egy bárány jött a pamutfa tövéhez. Azért jött, hogy menedéket leljen a nap fénye elől, de a fa nem tudott árnyékot adni. – Miért zsugorodtál össze? – kérdezte a bárány. – A patkány meghalt, a hangya szomorú a szajkó levetette a tollait. És én ezért összezsugorodtam bánatomban! – mondta a pamutfa. – Ha a patkány halott, a hangya szomorú, a szajkó levetette a tollait és te összezsugorodtál bánatodban, akkor én lesoványodom! – mondta a bárány, és úgy is tett. Elment a folyóhoz, hogy igyék. A folyó megkérdezte tőle: – Miért vagy ilyen sovány bárányka? – A bárány azt felelte: – A patkány meghalt, a hangya szomorú, a szajkó levetette a tollait és a pamutfa összezsugorodott bánatában. Ezért vagyok én is sovány. – Ha ez így van, – mondta a folyó, akkor én kiszáradok! – mondta. És így is tett. Egy lány jött a folyóhoz. –Miért száradtál ki? – kérdezi a folyótól. – A patkány meghalt, a hangya szomorú, a szajkó levetette a tollait, a pamutfa összezsugorodott, a bárányka lesoványodott. Én pedig kiszáradtam – mondta a folyó. – Akkor én eltöröm a kancsómat! – mondta a lány. És így is tett. Azt kérdezte tőle otthon az anyukája: – Hol van a víz? – A patkány halott , a hangya szomorú, a szajkó levetette a tollait, a pamutfa összezsugorodott bánatában. A bárányka lesoványodott, a folyó kiszáradt, én pedig összetörtem a vizes kancsómat. – Akkor én elégetem a fülbevalóimat! – mondta az anyukája. A testvére megkérdezte tőle: – Miért dobod a tűzbe a fülbevalóidat? – A patkány halott és mindenki szomorú – mondta a lány anyja. –Ezért vetettem a tűzre a fülbevalóimat. – Akkor levágom a lovam farkát! – mondta a fiú. De a ló nem hagyta neki. – A farkam hosszú és elegáns, távol tartja a legyeket. Miért akarod levágni? – kérdezte. – A patkány halott és én szomorú vagyok – mondta a fiú. -Ha ez így van, – mondta a ló, akkor le kell hogy vágd a farkamat. De mielőtt nekiállnál, láttad a patkányt meghalni?-

-Nem – mondta a férfi. -Láttam a testvéremet, ahogyan tűzre vetette a fülbevalóit. – Láttad a patkányt meghalni? – kérdezte az asszonytól a ló. –Nem – mondta az asszony,  – de a lányom látta a kiszáradt folyót. – A ló elment a folyóhoz. – Láttad a patkányt meghalni? – kérdezte a folyótól. -Nem – mondta a folyó. – De láttam a lesoványodott bárányt. Aztán a ló elment a fához. – Láttad a patkányt meghalni? – kérdezte. – Nem – mondta a fa.  Láttam a szajkót ahogyan rám pottyant. -Szomorú voltam és eldobtam a tollaimat – mondta a szajkó. –Akkor láttad a patkányt meghalni – állította a ló. – Nem. – mondta a szajkó, – viszont láttam a hangyát sírni.-

– A ló felkereste a hangyát. Hangya még mindig sírt. –Meghalt a patkány – mondta a lónak. – Hol van a patkány? – kérdezte a ló. -A kancsóban – mondta a hangya. -Hagytam, hogy beleessen. –

A ló belenézett a kancsóba. – Az a bolond hangya nem nézett bele a kancsóba – gondolta. – És én majdnem elvesztettem miatta a szép hosszú farkam. – Aztán megfordult és beleeresztette hosszú farkát a kancsóba. A patkány kimászott rajta. -Patkány – mondta a hangya, – Hát te még mindig élsz! –

Rohangálni kezdett össze-vissza, magokon és kukoricaszemeken keresztül. – Visszatért a patkány! – kiáltotta. -Táncoljunk! –

A nagy táncolásban becsomósodott a ló hosszú, csinos farka, de a hangya kiszedegette a csomókat, és patkány barátja is segített neki. A folyó újra megtelt vízzel, a bárányka visszanyerte régi alakját és a pamutfa hamarosan újra árnyékot adott. Az asszony kancsókat készített ésfülében viselte a testvérétől kapott új kék fülbevalókat.

De a szajkónak még hosszú-hosszú ideig kellett várakoznia arra, hogy visszanőjenek a tollai és újra repülni tudjon.

Vége


Képforrás: Pinterest

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

You cannot copy content of this page