A kútásók
Egy nap két férfi, Guno és Koyo elindult, hogy kutat ásson. Választottak egy megfelelő helyet Koyo rizsföldjének szélén, és hozzáfogtak az ásáshoz.
Egész nap ástak, keményen dolgoztak a forró napon. Először Guno mászott be a gödörbe. Ásott, és a kiásott földet kosárban adogatta fel Koyónak. Aztán cseréltek: Koyo ásott lent, és Guno vette át a kosarat.
Amikor elérkezett az este, abbahagyták a munkát. Koyo elégedetten nézett a gödörre. Amikor azonban meglátta a földkupacot a rizsföldjén, nyugtalanná vált.
– Mit csináljunk ezzel a földkupaccal? – kérdezte Gunótól.
Guno megrázta a fejét.
– Nem maradhat a rizsföldemen! – mondta Koyo.
– Majd eltüntetjük – válaszolta segítőkészen Guno, bár ötlete még nem volt, hogyan.
Másnap reggel, amikor újra találkoztak, Guno szélesen mosolygott.
– Egész éjjel gondolkodtam – mondta –, és megoldottam a föld problémáját.
Koyo megörült, hiszen ő sem aludt az éjjel.
– Mit tegyünk vele? – kérdezte izgatottan.
– Tegyük egy másik gödörbe! – felelte Guno.
Koyo elégedett volt a megoldással.
– Hogy ez nekem miért nem jutott eszembe? – mondta.
Így ahelyett, hogy folytatták volna a kútásást, egy újabb gödröt kezdtek ásni, ahová a kútból kiemelt földet tehették. Egész délelőtt ástak. Délután elkezdték áthordani a földet a kút melletti kupacból az újabb gödörbe.
Estére a földkupac eltűnt, az új gödör pedig megtelt. Guno és Koyo elégedetten néztek egymásra.
Ám amikor indulni készültek haza, Koyo tekintete megakadt a földkupacon, amely a második gödörből került elő.
– Megoldottuk a nagy problémát – mondta –, de mit kezdjünk ezzel a földkupaccal?
Guno elgondolkodott. Egy ideig álltak némán, és nézték a földet, majd Guno megszólalt:
– Ma éjjel átgondolom. Biztosan találunk rá valami megoldást!
Azzal hazamentek enni és pihenni.
Másnap reggel, amikor újra találkoztak, Guno arca felderült. Széles mosoly jelent meg rajta.
– Gondolkodtam – mondta.
– Én is gondolkodtam – felelte Koyo.
– Nyilvánvaló – mondta Guno –, hogy ezt a földet is csak egy gödörbe kell helyeznünk, ugyanúgy, mint az előzőt.
– Hohó, ez miért nem jutott nekem eszembe? – válaszolta Koyo.
Nagy lelkesedéssel álltak neki az ásásnak Koyo rizsföldjének közepén. Felváltva dolgoztak: az egyik lent a gödörben kosárban adogatta fel a földet, aztán cseréltek.
Mikor úgy gondolták, hogy a gödör már elég nagy, odamentek a földkupachoz, amely annyi gondot okozott nekik, és elkezdték belehordani a földet az új gödörbe.
Mire beesteledett, a második földkupac is eltűnt a föld alatt.
Koyo azonban aggódó arccal nézett a harmadik gödörből kiásott új földkupacra.
– Új problémával állunk szemben, barátom! – mondta. – Megint van egy földkupacunk, amit el kell tüntetnünk.
Összeráncolták a homlokukat, és gondolkodtak.
– Kell lennie megoldásnak! – mondta Guno. – Aludjunk rá egyet.
A két ember hazament. Nyugtalanul forgolódtak egész éjjel.
Amikor másnap reggel Guno megérkezett a rizsföldre, elmosolyodott.
– Rájöttem, hol hibáztunk! – jelentette ki. – A harmadik gödör túl kicsi lett. Ma kétszer akkora gödröt ásunk, mint a többi. Így mindkét gödör földjének jut majd elég hely!
Amikor Koyo megértette Guno ötletét, ő is elmosolyodott.
– Hát miért is nem gondoltunk erre hamarabb? – kérdezte.
Újra ásni kezdtek, nagy lelkesedéssel. Az új gödör szélesebb és mélyebb lett, mint a többi. Végül Koyo megállapította:
– Elég nagy. Készen van.
Ezután a korábbi földkupacot elkezdték belehordani az új gödörbe. Amikor elfogyott, látták, hogy még mindig maradt benne hely.
– Ugye látod? – kiáltotta diadalmasan Guno.
Ezután hozzáláttak az utolsó földkupac behordásához is. Ám a gödör hamarosan megtelt, és még mindig maradt egy nagy halom föld.
Fáradtan ültek le, és azon töprengtek, vajon mit rontottak el. Sokáig egyikük sem szólt.
Végül Koyo szólalt meg, beletörődötten:
– Mintha minden ellenünk dolgozna! Csak egyetlen megoldása van ennek a szörnyű helyzetnek. Dobjuk ezt a maradék földet abba a gödörbe, amit a kútnak ástunk. Így nem marad föld, ami miatt aggódnünk kellene.
Pontosan így is tettek.
(Jávai népmese, újra elmesélte: Német Orsolya)
Képforrás: https://medium.com/@questanywhere/the-tale-of-the-well-diggers-69cdf934871e